Volt zárdaiskola és kápolnája
Érték helye: Écs, Kossuth u. 41.
Az alapítás ideje a kápolna oltárán elhelyezett pecsétes írásból megállapítható, melyet („Janus Breyer, Jaurin 1940” azaz Breyer István Győr 1940) akkori győri püspök pecsétjével is ellátott.
A Prépostmajor területén az 1940-ben épült Zárdaiskolának a földszintjén létesített óvodai termet egy kétszárnyú ajtó választotta el a kis kápolnától. Ez a kápolna 1940-től kezdődően minden történelmi és politikai időszakban ott volt, 1948-tól kezdődően helyet adva az esti litániáknak, vasárnapi és ünnepnapi kismiséknek. A hegyi részen élő időseknek így könnyebb volt ide lejárni, mint messze a faluban lévő templomba. Nem maradtak le a számukra oly fontos szentmisékről. A sok-sok év során itt is kialakult egy nagyobb hívő és összetartó közösség. Az itt zajló szentmisék Kozák János esperes-plébános halálával megszűntek, de a hely, a fotók, az emlékezet mind őrzik az 1940-óta itt történt eseményeket. Belépve szinte halljuk az oly sokszor elmondott imákat, szép egyházi énekeket.
A szentmisére idejárók számára a hely mindig is zárda néven maradt fenn. „Elmegyek a zárdába misére” –szokták mondani.
De mind azok, akik ide jártak iskolába a kedvesnővérekhez (persze csak lányok/asszonyok), azok is a „Zárdába” jártak vissza. Szép emlékekkel szívükben, hiszen az apácák nagy szeretetben tanították őket, családokat segítettek, kulturális életet vittek, számos színdarabot tanítottak, melyeknek falu szinten nagy sikerű bemutatói voltak.
Orbán László volt igazgató összegzése:
„Az iskolák államosításáig, 1948. június közepéig a mindenkori plébános volt a felekezeti iskolák igazgatója. A 2 utolsó Szűcs Géza és Baltavári Gyula.
1940 óta a Kossuth utcai zárdaiskolában 3-4 apáca tanított az emeleti 2 tanteremben az összevont 5-6. és 7-8. osztályokban. Ezek leányosztályok voltak. A Rend nevére már nem emlékszem, az anyakönyvekből megállapítható. Talán Isteni Megváltó Leányainak hívták őket.
A földszinti nagyteremben volt a járás legelső napközis óvodája. Ezt is apáca vezette. Mögötte az óvónői lakás.
Az első világi óvónő Szirmayné Andrássy Aranka volt, aki később megyei felügyelő lett. Erdélyből a Küküllő melletti Nyikómikófalváról menekült a szüleivel együtt 1944. őszén.
A kedvesnővérek fiúk tanítását nem merték vállalni. Ezért országosan egyedülálló megoldást választottak:
Így egyazon felekezetű kis faluban az 1941/42-es tanévtől 3 felső tagozat volt.
A faluban Boross Imre vezetésével összevont 5-6-7-8 fiú osztály működött. A hegyben Tóth Józsi bácsi vezetésével ugyanilyen fiú osztály, s a Kossuth utcai emeleti 2 teremben a nővérek 5-6. illetve 7-8. részben összevont leányosztály.
Az iskolák államosítása után 1948. szeptember 1-től a Kossuth utcában az emeleti 2 terembe hozták a felsősöket. Csak a 2 felső terem volt még 1954-ben is, amikor Écsre helyeztek át. Alul óvoda. Járási engedéllyel az akkori 50 perces órák helyett 40 perces órákat tartottunk, hogy délután 2 körül az 5-6. osztályosok is tanulhassanak. Németh Zoltán a tudója: Neki mindenütt volt énekórája, ezért előfordult, hogy pár órás szünetekkel reggeltől estig az iskolában volt. Beosztását az énekkar is bonyolította. E rövid pihenők közben gyakran hazakerekezett a falusi iskolában levő lakásába. Aztán 1950-ben megépült a különálló óvoda.
1955.szeptember 1-től pedig minden felső tagozatos osztály reggel 8 órakor kezdhetett, az akkor előírt 50 perces idővel.”
Farkas Márta művelődésszervező
Écsi Települési Értéktár elnök














